Csak a történeti hűség kedvéért sorolom fel a tényeket. 1910-ben avatták szentté Jeanne d’Arcot. 1944-ben kapták meg a francia nők a választójogot. És ma, 2010-ben talán a legkedvezőbb a csillagok állása ahhoz, hogy a nők sikereket érjenek el Bordeaux-ban, a francia borkészítés fellegvárában.

Ez az egyszerű kijelentés akkor válhat mély meggyőződésünkké, ha végigkóstoljuk a bordeaux-i borvidéken dolgozó borászhölgyek borait. Minden kortyból sugárzik a szenvedély. Brigitte Bourlon, aki a Chateau Guibeau harmadik generációs borásza a bordeaux-i Saint Emilionban, érdekes magyarázattal szolgál a borászat iránti elkötelezettségére és annak az anyasággal való viszonyára.

„A borkészítés számomra olyan, mint a gyereknevelés. Szeretetet, türelmet és sok időt igényel. Mi, nők és anyák, mindannyian azt akarjuk, hogy a (szőlő)csemetéink ideális körülmények között nőjenek fel. Ha kiegyensúlyozott az életük, biztos, hogy szép termést hoznak. Csakúgy, mint a gyermekeink.”

Bourlon nincs egyedül ezzel a kijelentésével, hiszen Bordeaux-ban egyre több nő vezeti saját borászatát, és készít világszínvonalú borokat.

Jóllehet a hölgyek egy része „gyüttment”, a legtöbbjük azonban családi örökségként kapta meg a szőlőültetvényeket. Különösen nagy az ő felelősségük, de mint általában a nők, erősek és kitartóak, na és szerencsére nem ugranak el a kihívások elől.

„Szakasztott olyan vagy, mint az apád.” E szavakkal korholja Armelle Farcy-Cruse-t férje, majd még ezt teszi hozzá: „Teljesen a rabja lettél ennek a vidéknek, ezt csak a vak nem látja.” A zsörtölődő férj nem kis irigykedéssel bámulja feleségét, aki egyedül és sikeresen vezeti a család Haut-Médocban található birtokát, a Chateau du Taillan-t.

„Lendületesek, elbűvölők, könnyedek és divatosak.” Ezek a leggyakrabban előforduló jelzők, amelyeket a bordeaux-i borászhölgyekre alkalmaznak. És nem mulatságos, hogy pontosan ugyanezen szavakat használjuk a francia nők jellemzésére is?

A kreativitás sem áll tőlük távol. Aki szörföl egyet a www.vbarthe.com   oldalain, az – lehántva a Nyugat-imádat burkát – elgondolkodhat arról, hol tart a honlaptervezés a Lajtán túl.

És mi a helyzet a magyar borászhölgyekkel? Jelentem, nagyon jó úton járunk.

Álljon itt egy idézet az Orsolya Pince alapító-tulajdonosa hitvallásából.

„Amikor az Orsolya Pincét megalapítottuk, azt tűztük ki célul, hogy felkutassuk Ostoros és Eger legjobb szőlőtermő dűlőit, és megkeressük az ezekre a termőhelyekre leginkább jellemző fajtákat. A lehető legtermészetesebb módon igyekszünk borászkodni, kerülve minden mesterséges anyagot a feldolgozás és a borkészítés során. Ha nem így tennénk, elsikkadna a lényeg: képtelenek lennék megmutatni, hogy az adott évjáratban, az adott szőlőfajtából, az adott termőhelyen milyen bor készítését tette lehetővé a természet.

Minden vágyunk, hogy megtaláljuk azokat a fajtákat, amelyek leginkább megfelelnek dűlőink adottságainak, eltelepítsük oda azokat, majd legalább harminc évet várva, hogy a gyökerek elég mélyre hatoljanak a talajba, megkóstolhassuk végre azt a bort, ami fel tudja mutatni, mire is képes Ostoros: milyen nagy borokat is termeltek itt, réges-régen, valamikor még a filoxéravész előtt.”

Magukért beszélő mondatok, olyan hitvallás, amit még Bordeaux-ban is megsüvegelnének, avagy kicsit elegánsabban imígyen mondanák: „un coup de chapeau au savoir faire viticole féminin”.

Folytatom egy idézetrészlettel másik kedvencemtől. A Tokaj-Nobilis Szőlőbirtok, Bárdos Sarolta credója.

„Amikor elhatároztuk, hogy megalapítjuk a Tokaj Nobilis Szőlőbirtokot, egy olyan kézműves borászatról álmodtunk, ahol egyedi minőségű borokat alkotva jutna kifejezésre a dűlő, a fajta és viszonyunk a természethez.

Első lépésként olyan termőterületeket kerestünk, ami szerintünk alkalmas arra, hogy elképzeléseinknek megfelelő borokat készíthessünk. Nálunk a borkészítés a szőlőben kezdődik, hiszen a bor minőségét alapvetően meghatározza a szőlő minősége. Rendkívül szigorú metszés, hajtás- és fürtválogatás után hektáronként 17-19 hl bort szűrünk. Boraink nagy része fahordóban erjed és érlelődik több hónapig vagy évig. Palackozás után 3-6 hónapig pihentetjük a borokat, mielőtt forgalomba hoznánk.

Vagyis örömmel, de nem megelégedettséggel állapíthatjuk meg, hogy bár csak kiragadott példákról, mozaikdarabkákról és nem a teljes képről van szó, de nincs szégyenkeznivalónk.”  (Külön elnézést kérek azoktól a hölgyektől, akik neve és gondolatai nem szerepelnek a cikkben. Ma már szerencsére könyveket lehetne írni róluk.)

Tehát a magyar borászhölgyek tudása, és reméljük, kitartása felveszi a versenyt a franciákéval. Az utóbbira nagy szükségük is lesz, mert hosszú lemaradást kell behozni egy-két emberöltő alatt. Ezért a legjobb, amit tehetünk, ha állandóan kóstoljuk és isszuk a boraikat. És ne fukarkodjunk a jelzőkkel: bámulatos, felpezsdítő, rabul ejtő, megigéző, elbájoló, káprázatos, kecses, szelíd – a boraik és ők maguk. 

AB

2 hozzászólás

1. idézem 2010.10.26. 12:28
   • Köpcös
   Luka Enikőről miért nincs szó?
2. idézem 2010.10.27. 07:58
   • gizus
   ...és még sorolhatnánk! Sorozat kellene róluk, megérdemelnék!