A fekete szép, a fekete elegáns, a feketének van mélysége és felszíne, a fekete komoly. A feketébe csomagolt dolgok bűnösen kívánatosak, mint mondjuk Demi Moore a Tisztességtelen ajánlatban, vagy a két ital, minek bemutatása most következik. Hát persze, hogy whisky az egyik. A másik is…
A skót bleneded, azaz kevert whiskyknél hagytuk abba, most közkívánatra, ígéretemhez híven folytatjuk.
A képen szereplő Maya von Böffenthal nagyon tetszett
mindenkinek, így azt gondoltam, jöjjön az amerikai whiskyk bemutatása. Kapóra
is jött, hogy a „kiskabátom, nagykabátja” (mondaná Cápabá a presszóban)
Áááámerikában tartózkodott/dik, ezért berendeltem tőle egy palack George Dickle
és egy Elijah Craig 12 nedüt. Mert nem csak a Jack Deniels van Tennesseeből és
nem csak Jim Beam a Bourbon – azonkívül
odakint majdnem félárban futnak az italok. Sajnos az USA-ban jobb a lét(lé) még
mindig, ezért ráhúz még egy hónapot a kedves „ruhadarab”. Viszont az ígéret
szép szó, ha megtartják úgy jó, lépnem kellett.
Na de mi legyen? Így kik legyenek a tesztalanyok? És jött az ötlet Szűts Tomitól: mérkőztessük le a két „kommersz” nagyágyút egy interkontinentális meccs keretében, kis váltósúlyban. Ezért had’ mutassam be hölgyeim és uraim a két bajnokot. A jobb sarokban, fekete-arany színekben a skót fenegyerek: írók, költők, alkoholista politikusok kedvence: Mr. Johnnie „Black” 12 yo. A bal sarokban fekete-fehér összeállításban az amerikai bombázó a popkultúra legendája és minden rock sztár kedvence, az igen népszerű: Mr. Jack Daiels No7.
Ezek az italok zenészek, írókat, művészeket, filmeket inspiráltak, hallhatatlan részei a populáris kultúrának, ezért nem lehet velük csak úgy egy egyszerű kerti kóstolást megejteni. Beültünk a verdába, lazára vettük a figurát, mint Sailor Ripley, betáraztam a canont fekete-fehérre, „karcosra” állítottam az apparátot, hogy kellő retro életérzés legyen a képeken, és hasítottunk is a privát film noir road mouvie-n. Italokkal, Maya von Böffenthal kiséretében. Az egészet rendezte a magyar nyár.
Körbejártuk a Zsámbéki medencét, megvolt Bajna és az
Ördöglovas félig felújított „házikója”, faluszéli cigány putrik, lementünk
Nyergesre, ott végig Süttőig a koszlott és rohadó gyárak-telepek lábainál a
Duna mellett. Majd egy bal kanyar és át a Gerecsén. Néptelen utak és ismeretlen
nevű emberlakta valamik, mint Bikolpuszta, ahol baljós romantikával a fák
között meghúzza magát néhány százötven éves sírkő. Egy privát, tavak partján álló
kastély-szálló-hacienda... bármi mellett csodálatosan szép „fehér”marhák
kérődztek csendben, mert igen jámbor fajták.
Eközben az ég, a rétek feletti
felhőivel egy Miyazaki anime hátterét adta utazásunkhoz. Bamba Bambi is kapott
szerepet, mikor elugrált az autó előtt, mi meg satufék mellett szidtuk a drága
jó mátraaljai édes anyukáját. Majd megérkeztünk a bázisra az unott Mayával és a
megsétáltatott italokkal, és kezdetét vehette a hedonizmus. Ha valakinek engedi
a szabadideje, tegyen egy kört a leírt útvonalon, és felfedezheti az ország
elfeledett értékeit és tájait, nem fog csalódni.
Tehát. A blended scotch whiskyket már átbeszéltük a múltkor, ezért a skót fiút most hagyjuk.
Amerikában mindig whisky folyik. Két nagy „stílus” régió van, a Bourbon és a Tennessee. Akadnak kakukktojások, mint például a Virginia Gentleman, mert azt – ahogy a neve is mutatja – nem Kentuckyban gyártják, de ettől még Bourbon. A Tennessee stílus másik nagy alakja az itthon méltatlanul nem ismert George Dickle. Bourbon fronton más a helyzet, ott van kipróbálni érdemes választék bőven: Woodford Reserve, Elijah Craig, Basil Haydens, Blantons. Ezeket a tippeket az amerikás barátomtól kaptam. A kóstoláshoz azért a Tennessee-t választottuk, mert a Szűts utálja a Bourbont, szerinte cukros hányás izű mind. Engedtem az erőszaknak. Ha amerika, akkor meg kell még említeni két fogalmat, amivel találkozhatunk az üvegen. Single Barell - azaz egy hordóból palackozott az ital, és a Small Batch - a kis szériás, amit az érésük csúcsponján lévő whiskeykből palackoznak. Ilyen például a kilenc éves Cnob Creek.
Jack Daniels No7
Néhány szó a Jack Denielsről. Az USA-ban a nemzeti örökség részeként kezelt Lynchburg városkában található az üzem, amely 1866 óta gyártja az italt, valamint az USA legrégebben bejegyzett lepárlója.
A magas minőség bizonyítéka a jelentős piaci részesedés és a több mint 100 év óta folyamatos szakmai sikerek a különféle kiállításokon és teszteken a világ minden pontján.
Az ital jellegzetes íz világát a faszenes lágyításnak és a kézzel készített hordókban való érlelésnek köszönheti, de aki mindent tudni akar az italról, látogasson ide: Jack Daniels. Nem kell megijedni, ha beállították a születési dátumot és az országot automatikusan magyar nyelvre vált.
Nézzük a hivatalos leírását:
Alkohol: 40%
Illat: Sűrű, olajos, füstös, kukorica szirupos - Semmivel sem összekeverhető!
Íz: Édes, kerek, szaftos ...
Lecsengés: Ahogy kell, édes, karamellszerű.
Egyensúly (komplexitás): Imádni való különlegesség.
A privát véleményünk:
Üvege és dizájnja klasszikus, szinte változatlan, mindenkinek elsőre beugrik, ha hallja a nevet. Az illata elsőre a „parfümös” szót jutatta eszembe. Ezután maximálisan és mindenben egyetértünk a hivatalos verzióval. Olyan tipikusan amerikai, nagy, testes, nehéz és buja, valahogy maszkulin, de mégsem teljesen... Pam Grier villan be fekete csipkében, amint éppen fel akar falni. Nyári estékre javasolnám, bulik előtt-alatt-mellett-közben-után.
Johnnie Walker 12 yo Black Label
Az egyik legismertebb és legnépszerűbb skót blend, minimum 12 éves whiskykből kevert itala. A világ talán legkeresettebb delux skót whiskyje. Negyvenféle összetevője közül a Cardhu 12 éves maláta whiskyje a nedű szíve. A szakértők a prémium kategória egyik csúcsnak tartják. Még több infó itt.
A hivatalos leírás:
Alkohol: 40%
Illat: Gazdag, juharszirup, fűszerek, mustár, kissé savanykás.
Íz: Vadkender, füstös szárazság, fűszeres melegség, édes maláta, krémes vanília.
Lecsengés: Hosszú, lekerekedett, érett, mazsolás sherry.
Véleményünk:
Üveg és dizájn szintén változatlan és félreismerhetetlen, a név és a szögletes palack örök időkre összeforrt. Egyszerű és mégis elegáns.
Illat: Édeskés, fűszeres, kis füsttel inkább kesernyés, mint savanykás.
Íze: Száraz, tüzesen alkoholos, édeskés, malátás, kis lágy olajosság, füst.
Lecsengés: valóban hosszú, de nekem az édes után száraz-kesernyés whisky íz maradt meg leginkább.
Férfias ital, semmi kacérság, romantika, mellébeszélés, olyan, mint egy jó kézfogás.
Kicsit a matektanáromat juttatta eszembe, vagy Sherlock Holmes-t, száraz tények, „száraz” tűz. Férfias politizálás és beszélgetések mellé kiváló ital.
A legvégső megállapítás a képek tanulsága szerint: Szűts és Böffenthal a skótot választották, én az amerikait. Rendületlenül szuggerálom, hogy változzon át…Pam Pam Pam!
Következik a Szigeti Single Malt Kékszalag: Talisker vs Highland Park avagy Sky vs Orkney.
Üdv: Toguro
Az írásaitok is jók, de a fotók még jobbak.
Valami itthon kevésbés ismert, de díj nyertes whiskykről mikor írtok? pl: Glen Ord, Longrow, Ardbeg...stb ?