Az jó Demeter Csabárul
Arra gondoltam, ha az ember egri borászról dicsér, kezdje – legalább a címet – Tinódi Lantos Sebestyén stílusában. Na, már most, Demeter Csaba egri, és most 2011. január elején ő kapta a legtöbb szavazatot a 2010-es Év fiatal borásza szavazáson. A menet az interneten zajlott, igazi fogyasztók szavaztak, tehát valóban korunk terméke, gyermeke a verseny és az eredmény. Örüljünk neki, „nem kicsit, nagyon”, mert Csaba személyében igen rátermett, megszállottan kísérletező kedvű és furtonfurt megújuló-munkálkodó borászt köszönthetünk.
Legelőször 2005. kora őszén találkoztam vele, elszántsága,
már-már delejező tekintete, és a „szőlőmívelés” iránti elkötelezettsége rögtön
megfogott. Persze még jobban megfogott az a cuppogósra felázott dűlő, ahová
Csaba vitt ki bennünket, megmutatni akkori legújabb gyermekét, új, termőre
fordult Kékfrankos telepítését. A
földtől a rügyekig mindenről beszélt, leállíthatatlan lendülettel, kezdetben,
partnerünkre való tekintettel angolul, egy-két megbicsaklás után elsősorban, de
nem kizárólag magyarul. (Tolmácsolásához sok jó Demeter bor elkortyolgatása
szükségeltetik, mert irama egyébként követhetetlen.)
