Az állatkert télen – avagy egyre többen szabadon!
Mostanáig azt hittem, az állatkert legfőbb vonzereje télen az, hogy nem kell sorban állni a bejáratnál. Amikor utoljára télen állatkertben voltam (igaz, Bronxban), kilométereket gyalogoltam, mire egy didergő négylábúra leltem. A budapesti állatkert ehhez képest télen is maga a csoda.
Karácsony előtt szinte egy lélek sem megy az állatkertbe. Pedig csak 24-én és 31-én van rövidített nyitva tartás, egyébként meg az égvilágon minden nyitva – talán egy-két büfét meg a játszóházat kivéve. A külső helyszíneken persze nem is érdemes órákig nézelődni, ugyanakkor a különböző fedett bemutatórészeken bármeddig elsétálgathatunk.
A bejárat mellett mindjárt megakad az ember szeme a befagyott állatkerti tavon, ahol pelikánok és más vízimadarak színes kavalkádja fogadja a látogatót. Különösen etetéskor izgalmas a dolog, amikor a fekete hattyúk és a különféle récék egymást taposva tülekednek a kukoricáért – a kacsa nyilván nokedliért -, a gödények (pelikánok) viszont ügyet sem vetnek rá. Naná, ők biztos csak a halat szeretik, meg inkább isznak, mint a gödény.
