Az egyik legismertebb magyar szent, akinek ma, január 18-án van a hivatalos liturgikus ünnepe. Honnan olyan ismerős? Miatta keresztelték át a Nyulak szigetét Margit szigetre, és az országban szinte minden nagyobb városban viseli a nevét valamilyen egyházi vagy világi intézmény. Ki volt ez a fiatal királylány, aki az uralkodói udvarok ragyogása helyett a puritán zárdai életet és a hitet választotta, és akinek személye kultikus lett az évszázadok alatt?
Margit 1242. január 22-én
született Klisszában, IV. Béla második honalapító királyunk és Laszkarisz Mária
Bizánci hercegnő lányaként. A később szintén szentté avatott Árpádházi Erzsébet
unokahúga volt.
A tatároktól elszenvedett muhi vereség után IV. Béla az akkor már áldott állapotban lévő királynéval és családja többi tagjával menekült a dalmáciai Klisszába. A néphagyomány szerint a születendő gyermeket menekülés közben ajánlották isten szolgálatába. Ezt a fogadalmat megtartva a királyi pár Margitot három éves korában a veszprémi domokos rendi nővéreknek adta nevelésre. A domonkos apácák az egyházon belül a szigorúbb közösségekhez tartoztak, ők gondozták a betegeket, főleg a bélpoklosokat. Béla király a leánya részére építette a Nyulak szigetére azt a kolostort, ahol Margit letette a fogadalmát és leélte életét. A király később kétszer is meglátogatta lányát, hogy házasságkötésre bírja az Árpádház érdekében. Elsőnek a lengyel uralkodót V. Beloszlavot szemelte ki, másodjára II. Ottokár cseh királyt, de a királylány a Margit legenda szerint így válaszolt: „A cseh királyság minden kincsével és dicsőségével együtt siralmas látvány a mennyei országhoz képest, melyet Ég és Föld királya ajánl nekem.”
A korabeli
feljegyzésekből kiderül, hogy rendtársai is végtelenül alázatosnak és
szerénynek tartották, életének alapszabályait így definiálta a későbbi szent:
„Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem
ítélni”.
Aszketikus életvitele siettette Margit korai halálát, amit előre megjósolt és derüs arccal várt. Huszonnyolc évesen halt meg a Nyulak szigetén, amit tiszteletére ma Margit szigetnek hívnak.
A királylány életét Ráskai Lea domonkos rendi kódexmásoló apáca jegyezte fel, és mai tudásunk javát is ezeknek, illetve a szentté avatási aktáknak köszönhetjük.
Bár boldoggá avatási „pere” soha nem zárult le, tiszteletét 1789-ben engedélyezték, és 1943-ban XII. Piusz pápa szentté avatta.
Örökségének néhány kézzelfoghatóbb emléke:
A Margitsziget: Kb. 2800m hosszú, 500 m széles, 96,5 hektár területű.
Itt állt az esztergomi érsek vára, valamint a szent János lovagrend erődje és ispotálya.
1790-ben Sándor Lipót főherceg tulajdonába került, aki nagyszabású kertészeti átalakítást kezdett. „Nádor-Ispány ő Fő Hertzegsége rajta van tellyes igyekezettel, hogy az ugy nevezett Sz. Margit vagy más névvel Nyul-Szigetéből eggy kies mulató helyet formálhasson. Derekassan készülnek ugyanis benne az ő Fő Hertzegsége költségén a szép épületek és kertek; mellyek által visszanyeri ezen hely néminemüképpen előbbeni fényességét.”
1867-ben artézi vizek kutatása közben 1200 méter mélyen 43 fokos gyógyvizet találtak, erre a kútra alapozva született meg a sziget fürdőközponttá való fejlesztésének terve.
1919-ig a szigetre csak belépő megváltása után lehetett belépni.
A magyar művészek kedvelt ihletet adó helyének számított. Ide járt ki pihenni például Arany János, Krúdy Gyula, Jókai Mór vagy Jászai Mari.
Szerb Antal így ír a
Budapesti kalaúz marslakók számára c művében: „Margitsziget. A keskeny parkban, hol jobbra is, balra
is láthatja felcsillanni olykor a Dunát, a mulandóság folyamát, a szinte már
túlságosan szép virágágyak között, az alsó és a felső vendéglők között, itt
szoktunk gyermekek lenni és itt szoktunk megöregedni. Itt öregedett meg a
pestiek legnagyobb költője, Arany János is.”
A Margit híd: 607 méter hosszú, kétcsuklós ívhíd, 25 méter széles.
A főváros második állandó hídjaként épült 1872. és 1876. között. A Margit körutat köti össze a Szent István körúttal, a Margitsziget érintésével. A híd tervezője Ernest Goüin francia mérnök volt. 1944. november 4-én Pest felőli három pillére felrobbant a délutáni csúcsforgalom idején, sok áldozatot követelve. A budai részeket1945. január 18-án robbantották fel a visszavonuló nácik. Az újjáépített hidat 1948-ban adták át ismét a közlekedésnek.
Ezeken és számos utcán kívül Budapesten két templom is viseli Szent Margit nevét, a Lehel téri neoromán stílusú dóm és egy templom Pestszentlőrincen.
Szepi T.