A Fleishman-Hillard e vizsgálata szerint az EP-képviselők negyede nem használja a netet a választókkal való kapcsolattartásra, közel fele nem olvas blogokat minimum hetente, kétharmaduk pedig nem hallott még a Twitterről. Egy amerikai erre azt mondaná: megdöbbentő. Európában csak vállrándítás jár érte.

Millióan leírták már, hogy mekkora öngól, ha egy politikus nem figyel oda a technikai haladásra, mert így milyen hátrányba kerül a kampánynál, de valahogy szinte mindenki elsiklott afelett, hogy pont ez egy lényegtelen, sokadlagos részletkérdése az egész bajnak. Nem tud jól kampányolni, hát istenem, az ő baja. Idegesítsék magukat ezen a saját kommunikációs tanácsadói. Nyilván nem elhanyagolható. Ahogy 2002-ben az SZDSZ kitalálta az SMS, 2006-ban az MSZP a blog bevonását a kampányba, és amilyen eredményt elértek vele, abból látszik, hogy miért létérdeke bármelyik pártnak foglalkozni a kommunikációs újításokkal. 2010 előtt ilyen újításról egyelőre nincs szó, pedig már tényleg borzasztó sablonos leírni, hogy a huszonéves értelmiség tévét gyakorlatilag már nem néz, újságot neten olvas, és a leendő első szavazók is több időt töltenek neten, mint tévé előtt.

Tudjuk, hogy Obama a Facebook első elnöke, és eközben itthon oda sikerült eljutni, hogy feltesznek az EP-jelöltekről videókat a YouTube-ra. Ez 2006-ban kellett volna, ma már a minimális alap kéne, hogy legyen – vajon hányan írják be az ottani keresőbe, hogy Deutsch Tamás? De ez a párt dolga, ennél sokkal fontosabb problémákat jelez ez a felmérés. Hogy várjuk el egy politikustól, hogy innovatív legyen, ha egy ennyire fontos ügyben sem képes az lenni?

Teljes joggal kérhetjük a képviselőinktől, hogy legalább a saját szakterületükön tartsák a tempót a világ fejlődésével. Ez a tempó nagy és áldozatokat követel, legyen szó a politika bármelyik területéről. Akár mezőgazdasággal foglalkozzon az illető, akár szociális kérdésekkel, akár pénzügyekkel, akár bármi mással, nem engedheti meg magának, hogy ne legyen minden pillanatban a legnaprakészebb és legmodernebb. Még pontosabban: nem engedhetjük meg neki. Ennél persze, sokkal kényelmesebb lenne azt a technikát vinni tovább, amit húsz-harminc-ötven éve megtanultak az egyetemen, de erre nyugodtan válaszolhatjuk, hogy bocs, ha a magánszférában dolgoznának, ugyanígy kéne fejlődni. Hangsúlyoznám: ez nem valamiféle értelmiségi műnyafogás, mert most olyan divatos az online kommunikáció. Hanem jelzés: megnézni, ki mennyit törődik mindezzel, tökéletes indikátora annak, mennyire törődik mással.

Feltéve, hogy egy politikusnak két fő célja van, hatalomra kerülni és a szakterületén belül jót alkotni, elvárható, hogy ebben a kettőben hozza ki magából a maximumot. Ha kell a szavazat, akkor tessék érte teperni – ennél fontosabb nem a mi, az ő számukra nincsen. És ha azt látjuk, hogy egy agrárszakember olyan kommunikációval próbál hatalomra jutni, amilyennel 1970-ben volt szokás, ugyan miért higgyük azt, hogy a szakpolitikában ennél modernebb?

Iván

1 hozzászólás

1. idézem 2009.05.25. 09:24
   Alex
   
   Nagyon demagóg leszek: a politikusok egy dologban rendkívül innovatívak, de abban nagyon: ha pénzről van szó. Eddig naivan azt hittem, hogy Nagy-Britanniában egy kicsit más a helyzet, erre mik derülnek ki az elmúlt hetekben kirobbantott botrányban? Képviselők közpénzből kerítést javíttatnak, feleségüknek tampont, fiuknak szemüveget vesznek stb. Bár nekik legalább el kell számolniuk, nem úgy, mint nálunk. A legszebb az, hogy néhányan nyomoztatni akartak a botrányt kirobbantó újságok ellen, hogy hogyan szerezték a leleplező adatokat... Ehhez aztán pofa kell! Rátérve a cikk lényegi mondanivalójára: személyesen ismerve néhány helyi (országos) politikusunkat nem azon csodálkozom, hogy nem tudnak élni a modern kor vívmányaival, hanem azon, hogy egyáltalán bizonyos szinten megtanultak írni-olvasni-beszélni.