A dögös vörös Nicole Kidman a ködbezárt bazinagy házában bolyong a gyerekeivel, miközben paranormális paráztatás folyik,  lappang a sok titok és ellenség, túl sok a fény, kísért a múlt, jönnek a betolakodó „idegen erők”, de a vége az, hogy azé a vár, akié, a többinekmeg lekvár. Zavaros ismertetés, igaz? Nem emlékeztet valamire? De, más világ van itt is.

Hétfőn – ha jobban és buzgalmasabban lennék vallásos, vagy az ezobioterikus misztikumba nyúlna az aurám –, akkor biztos sámándobszó vagy égi harsonaszó mellet üvöltöttem volna hisztériásan: látomásom van! Meg azt is, hogy: megviláglott az elmém!.... és a földre borulós kézrázós „égi jel!” is elhagyta volna ajkaim. De miután több mint harminc éve edződöm itt idegileg, ezért inkább úgy könyveltem el a jelenséget, hogy az Isten már megint szarkasztikusabb pénzgyáros, mint egy Menzel+Monty Python hibrid. Mi volt ez a csodálatos látomás, amihez a díszletet egy angol festőzseni alkotta és a jelen háttér történet majdnem megegyezett egy D kategóriás thillerével. Hát MAGYARORSZÁG APOTÉZISE 2011.

Láttam a Parlament előtt egy stéget, ami a parthoz volt rögzítve, de azt már nem látjuk a sok víztől hogy hol és hogyan. Ugyan vezet rá egy kis híd, de azon tábla van: „Hatóság által őrzött terület”, amúgy az eleje annak is víz alatt van. Mögötte és körülötte minden ködbe veszik, ahogy csendben, egy helyben lebeg az áradásban és egy tábla hirdeti rajta: Parlament. Érted már a látomás jelentését? Vagy próbáljam meg szájbarágósan? Nem fogom, fejtsd meg magad.

Röhögtem egy jót, pedig ha demagóg akarok lenni, sírnom kellett volna. Majd a többi dologgal tovább sodródtam a ködben.  József Attila: A Dunánál c. verse annyira igaz, és annyira elfelejtettük a jelentését.

“A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.”                                                  (részlet)

TTGY

2 hozzászólás

1. idézem 2011.01.20. 11:50
   • muatti
   Ezt most nagyon lájkolom! :)
2. idézem 2011.01.21. 08:33
   • gy
   én is! :-)