Szerintem kevesen vannak tisztában azzal, ki is Ottrubay Melinda, azaz herceg Esterházy Pálné. Ezt a kételyt tovább erősítette bennem az a tény, hogy a cikkíráshoz készülődve olyan régi újságcikket is találtam, amiben híres operaénekesnek nevezik. Pedig Ottrubay Melinda balerina volt, még hozzá olyan prímabalerina, aki 24 évesen elnyerte az „assoluta” címet, ami a nemzetközi balettvilág legrangosabb elismerése.

Katona Zsuzsa és Nyeste Péter régi kedves vendégei már a Tiara Klubnak, így most is nagy izgalommal vártuk, vajon „A Nap belülről süt” című dokumentumfilmjük Ottrubay Melindáról miként dolgozza fel a hercegné életét.

Nos, az alkotópáros – köszönet érte – most sem elégedett meg puszta bibliográfiai ismertetéssel. Ahogy a film utáni beszélgetésből kiderült, nem volt könnyű dolguk. Bár az Esterházy család messzemenően támogatta a produkciót, a főhőssel már nem tudtak személyesen találkozni – ő visszavonultan él svájci otthonában. A hercegné rendelkezésre bocsátott fényképalbumai, egyéb dokumentumok, és a legközelebbi hozzátartozók támogatása, élményanyaga segítette az alkotókat a „kerek egész” megalkotáshoz.

A hercegné élete igazi kis mese. De mint tudjuk, a mesékben kegyetlen dolgok is történnek. A tehetséges balett táncos nem szaladt azonnal a tizenkilenc évvel idősebb herceg karjaiba. Mire végül feleségül ment hozzá, Esterházy Pálnak már semmilyen vagyona nem volt Magyarországon, mindenét állomosították.  A hivatásával felhagyó művész férjét a Mindszenty bíboros ellen irányuló koncepciós perben 15 év szabadságvesztésre ítélték. Két évig látogathatta, aztán évekig azt sem tudja él-e, vagy hal-e. Gondoljunk csak bele, frissházasként hogyan lehet ezt túlélni?

1956. novemberében aztán elhagyják az országot, és Svájcban telepedtek le, ahol elkezdik gondozni az eléggé elhanyagolt Esterházy hitbizományi birtokokat. Mielőtt valaki ennek csak a fényes, szép oldalát látná, el kell mondanom: a dokumentumfilm egyik nagy érdeme, hogy kiválóan érzékeltette azt, mekkora munka, mekkora nagy felelősség is volt mindez, nem csupán élvezet.

A film megtekintése után nem csak az alkotópárossal volt módunk beszélgetni, hanem Berényi László történésszel is, aki mai napig a család jó barátja, és Schönborn Esterházy Margittal is, aki a család Ausztriában élő ágához tartozik. Jó volt őket hallgatni. Egyszerűen megelevenedet egy elfeledett világ, feltárult egy csak látszólag ismeretlen értékrend. 

Újra bebizonyosodott, hogy bárhol a világon lehetsz ember, lehet tartásod, ha akarod. Talán az a szerencsés, aki a családjából, a neveltetéséből tud méltóságot meríteni, talán jobb ha az ember maga teremti meg a saját tartását, ki tudja! A lényeg, hogy legyen.

PGy

3 hozzászólás

1. idézem 2011.02.23. 08:00
   • Márti
   Örülök neki, hogy a Tiara Klubban bemutathattuk a filmet. Nem csalódtam. Mint mindig, nagy érzékenységgel, odafigyeléssel készült a film. Megtudhattunk mindent Ottrubay Melindáról, hogy mennyire szerette férjét, és hogy ezért képes volt lezárni balett karrierjét.
   A vetítés után nagy meglepetésünkre megtiszteltek jelenlétükkel Schönborn Esterházy Margit (Esterházy Pál unokahúga) és Berényi László történész, aki a család barátja.
   Velük volt egész az est, hiszen olyan történeteket hallhattunk egy magyar hercegi családról, amit már csak ők őriznek a szívükben.
   
   Köszönöm az alkotóknak és további sikeres filmeket kívánok nekik!
2. idézem 2011.02.23. 08:41
   • gy
   Olyan emberi sorsok tárultak elénk, amiknek jó esetben csak egy icipici részét ismerhettük. És valljuk egészen másként és más látszik abból a kis pici részből. Ki gondolta volna, hogy az ünnepelt balerina, a hercegné, ilyen küzdelmes életutat tudhat magáénak?
3. idézem 2011.02.24. 16:19
   • Katus
   Ottrubay Melinda 28 éves volt, amikor férjét bebörtönözték, és a film tanúsága szerint 36, amikor kiszabadult. Mint primabalerina assoluta visszatérhetett volna a színpadra, de ezen a néven, h Esterházy Pálné természetesen nem kapott szerepeket. Esze ágában sem volt elválni, v átmenetileg megválni ettől a névtől, ami nagyon rosszul csengett a Rákosi-éra idején! Mennyire érzékletesen mutatja be a film ezt a - napjainkban már szinte értelmezhetetlen - hűséges várakozást, kitartást Solvejg (Ibsen-Grieg: Peer Gyntjének hősnője) dalát megidézve. Nekem a még éppen tetten érhető finomságai miatt tetszik ez a film!