Hálát adok az ismerősömnek, amiért ebbe a Károly körúti inkább csokoládézóba, mint kávézóba hívott találkára. Az eldugott kis átjáróban található csokizó stílusos, barátságos, meghitt – és a pultos lány kicsit emlékeztet Juliette Binoche-ra a Csokoládéból.
Kezdjük talán a választékkal. Én például még életemben nem ittam jeges csokoládét, nem számítva anyám kihűlt kakaóját, de az nem volt marcipánnal ízesítve. Itt viszont isteni a jeges csoki kínálat, ízléses üvegpohárban, sok tejszínhabbal, kis cukorgolyócskákkal a tetején kóstolhatjuk a narancsos, amarettós, chilis és még ki tudja, milyen változatokat.
Én a marcipánosról tudok
beszámolni, ami mennyei. Ennél jobb kifejezést nehéz lenne találni arra a sűrű,
édes, koromfekete élményre, amiben 750 forintért részesülhetünk. Ez az összeg
önmagában nem kevés egy csoki-italért, de összehasonlítva mondjuk a Costa 8-900
forintos jegeskávéjával, hát menny és pokol. Pedig az sem rossz.
A hely valódi specialitása azért mégis a forró csoki, aminek nem kevesebb, mint 21 változata kapható. Létezik rumos-meggyes, áfonyos-vaníliás, kardamomos, epres-feketeborsos vagy gyömbéres-mézes forró csoki, a kis adag 5-600 forint, a nagy 840. Egy héten egyszer mindenképp érdemes betérni, de aki teheti, annak minden reggel útba ejthető ez a kiskörúti csokimekka (hogy ne mindig mennyország legyen, ez így korrekt politikailag).
Reggel 7-től friss péksüteményekkel várják a munkába igyekvőket, de az édességekhez nem forró csokit, hanem vagy kávét, vagy kávékoktélt ajánlanék, mondjuk kókuszos-zöldborsos szimplát, habbal. Leggyorsabban viszont a török fűszeres kávétól lehet felébredni, esetleg szóba jöhet még a csípős-édes azték kávé, már csak a hely szelleme miatt is. A málnás-fehércsokis kávékoktélt csak az igazi ínyenceknek ajánljuk!
K. V.