Ildikó valaha cirkuszi akrobataként dolgozott, több évig turnézott különböző külföldi társulatokkal. De ne rohanjunk ennyire előre, vajon kislánynak milyen volt...?

– Úgy szokták mondani, hogy az a fajta gyerek voltam, akinek a szeme sem állt jól. Örökmozgó, igazi aktív típus.

– Egyedüli gyerek voltál a családban?

– Nem, van egy ikertestvérem, Ő sem sokat ücsörgött otthon. Én már négyévesen ritmikussportgimnasztika-edzésekre jártam a Spartacusba. Egyébként a mozgásigényünkre jellemző, hogy később mindketten jártunk néptáncolni is. Nekem aztán az is kevésnek bizonyult, így mentem tovább az akrobataképzőbe.

– A szüleid nem izgultak érted? Azért nem egy veszélytelen pályát választottál...

– Nehezen szokták meg, de azt is megértették, hogy nem lehet ezt a törekvést korlátozni bennem. Elég nyilvánvaló volt, hogy nekem ezt kell csinálni. A porondon megtaláltam önmagam. Egyébként akkor nem fogalmazódott meg bennem, hogy veszélyes, amit csinálok.

– Az artistaképző után merre vitt az utad?

– Először Olaszországba szerződtem, ide egyébként többször is visszatérhettem életem során. Joggal mondhatom, hogy szerelem volt első látásra. Az olaszok pont olyan harmóniában élnek, ami számomra is mindig fontos volt. A táj, az emberek, a művészet, a nyelv. Otthon éreztem magam, de soha nem gondoltam, hogy a hazám lehetne, abból csak egy van az embernek.

– Nem gondolod, hogy annak, akinek úgy hozza az élet, hogy több évig külföldön él, a világ más részén dolgozik, egy kicsit felértékelődik a haza, a szülőföld?

– Biztosan van ebben valami. Ha pl. évek óta külföldön élsz és mondjuk, szilveszterkor meghallod a Himnuszt, hát nem mindennapi érzés. Én mindig elsírom magam, de valószínűleg van, aki erre érzékenyebb.

– Olaszországon kívül merre dolgoztál még?

– Görögországban, Törökországban, Kanadában, Németországban. Ezeket a helyeket is kedveltem, de nem igazán voltak az enyémek Az olaszoknál minden ült, úgy éreztem, nekik is pont azok dolgok fontosak, mint nekem.

– Milyen produkcióid voltak?

– Elég széles a paletta. Lovas akrobatika, zsoké-szám, pas de deux (padödő), luft balett, de képzeld, még tevékkel és elefántokkal is dolgoztam!

– Tényleg elég sok mindent kipróbáltál a cirkusz porondján. Hogyan lett ennek vége? Korod, alkatod szerint még mindig a manézsban lehetnél.

– Stílusosan mondhatnám: egy rossz mozdulat. Ennyi. Megsérültem. Annyira, hogy nem volt értelme próbálgatni mit, mennyit bírhatok még. Be kellett látnom, vége.

– Nem lehetett könnyű ezt  kimondani...

– Nem, nem is volt az. Csak néztem: Hol vagyok? Mi történik velem? Miért pont velem?

– Mi volt a fordulópont ebben a nehéz életszakaszban?

– Egyrészt volt bennem egy tudatos törekvés, ez így nem mehet tovább. Nem lehet, hogy csak sodródjak, tudatosan kell élnem, irányítanom kell az életem. Elmentem dolgozni a Bárka Színházba. Hirtelen a színpad, a porond helyett, mint főszereplő, a színpad másik oldalára kerültem. Öltöztető lettem. Nem rólam szólt a történet, de mégis ott voltam csodás dolgok születésénél. Soha nem felejtem el, amikor egyszer hívtak, szaladjak, varrjam meg a függönyt, mert elszakadt. Ahogy öltögettem, feljött a színpadra Cseh Tamás. Gitárral a kezében, indult a világot jelentő deszkák felé. Sugárzott, éreztem, hogy érdemes bármilyen módon egy ilyen művészt segíteni. A munkámmal szolgálni.

– Megtaláltad az új környezetben az értelmet, a harmóniát?

– Igen. Semmi nincs véletlenül. Vallom, hogy az élet feladatai azért vannak, hogy megoldjuk őket, hogy szembenézzünk velük, nem azért, hogy eloldalogjunk.

– Most hogy vagy? Mi van veled?

– Nyár elején újra pályamódosításra kényszerültem. Most szeretnék jobban elmélyedni azokban a dolgokban, amikkel szolgálhatom az emberek komfortérzetét. Masszírozás, testpakolás, ilyenekre gondolok. Úgy érzem, ebben megtalálhatom azt, ami érdekel, amivel megint hasznosnak érezhetem magam.

– Magánélet?

– Jól vagyok. Tele vagyok tervekkel. Az ikertestvérem fiait mindig különös figyelemmel kísérem, remélem, ők is így érzik, tevékeny részese vagyok az életüknek. Szeretném a lakásomat is elcserélni, tanfolyamra is járok. Érdekel a történelem, szerintem nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a gyökereinkkel, és nemcsak az eredet, de a hagyományok és azok tisztelete is meghatározó lehet az ember életében. Honnan jövünk, hová tartunk és milyen útravalót viszünk.

– Mostanában is jársz külföldre?

– Ha tehetem, megyek, de mostanság Magyarország felfedezése tölt el különös örömmel, talán mert már fiatalon külföldre kerültem, nem tudom.

– Van recept arra, hogy az ember tenni tudjon, hogy részesen legyen az életnek nevezett folyamatnak?

– Én úgy gondolom, ezek mind egyéni dolgok, egyéni sorsok, egyéni tennivalókkal. Egy a lényeg: tenni kell, a harmónia nem ingyen van…

7 hozzászólás

1. idézem 2009.11.16. 12:06
   • mtárs
   Ildikó! Gratulálok, mik ki nem derülnek rólad! Ez igen!
2. idézem 2009.11.16. 14:55
   • csi-csu
   Kedves Ildikó!
   
   Én voltam az első szerintem itt az irodában, akinek megmutatta a fellépő képeit,mert már az első találkozáskor gyanús volt nekem, hogy ez a csöpp lány, valami nagyot alkothatott.
   És így is volt. Csoda lehetett a cirkusz porondján dolgozni. Gratulálok hozzá.
   Minden elismerés , hogy többször tudott váltani, és mindenhol megtalálta a lelki békéjét, és boldogságát.
   Most milyen óriási dolog, hogy ilyen lehetőségünk van, hogy élvezhessük a gyógyító keze nyomát, minket tart karban, bizony nagyon várjuk minden héten, kisugárzását, humorát.
   Én bizony ki is használom a jókedélyét, mert bizony van amikor a a kezelés alatt végig nevetjük az időt, és nagyon jól érzem magam utána.
   Ildikó, kívánok sok boldogságot, sok sikert a lakásvásárláshoz, meg az élet minden területén, szeretném, ha sokáig köztönk lehetnél , ezt megköszönve a Fönökünknek, Attilának, hogy ilyen csoda kezeléssel ajándékozott meg minket.
   Mindenkinek jó egészséget kivánva, üdvözlettel. Cs.
3. idézem 2009.11.16. 17:28
   • Gyöngyi
   Kedves Csi-csu! Jó szemed van ezekhez! A képeken lehet látni, és az életben is, hogy Ildikó bármit csinál, abban teljesen benne van. Csak nem rokonlelkek vagytok? :-)
4. idézem 2009.11.16. 20:38
   • Lakatos Erika
   Drága Testvérkém Gratulálok!
   Egyébként minden igy volt-van...szószerint!
   Én csak tudom:) Puszi:
   Az 5perces Tesód....
5. idézem 2009.11.16. 23:40
   • Önzőman
   Ha rajtam múlna, akkor két részre osztanám az emberiséget és mindkét fél felváltva szolgáltatna a másiknak élményt, szórakoztatást, kényeztetést, masszázst. A baj csak az, hogy bizonyára jóval több olyan önzőmanus van, aki mindig a kényeztetett félhez szeretne tartozni. Jó tudni és ismerni, olyan embert aki csak elvétve kacsint ki a szolgáltatók táborából és inkább önzetlenül szolgáltat. Juhász Ildi ilyen klasz csaj! Gratulálok Ildikó az eddigi életutadhoz és ne haragudj, hogy mi, akiket kényeztetsz, nem sajnáljuk annyira azt a rossz mozdulatot....
6. idézem 2009.11.17. 10:14
   • Márti
   Voltam már több masszőrnél, de ebben Ildikó a legjobb.
   Az olasz tudását akkor fedeztem fel, amikor még nem kényeztette a munkatársakat. Barátomat (aki olasz) vittem el egy kényeztető masszázsra, én meg elkezdtem volna fordítani, de Ildikó megszólalt olaszul. Akkor már ismertem egy év ,és végre lehullott a lepel. Kiderült, hogy milyen fantasztikus hivatása volt. Irigyeltem is érte, imádom az elefántokat.
   Örülök neki, hogy megismerhettem Ildikót, és ezt Katinak és Attilának köszönhetem.
   Köszönjük a sok finom masszázst, amit kapunk tőle!
   Kívánok sok boldogságot és egészséget!
   bungle repor
7. idézem 2009.11.18. 07:07
   • Katus
   Ildikóval a napsugár lép be az ajtón, kiegyensúlyozottsága, kedvessége, természetessége igazi belső harmóniát sugároz.
   A cikkből számomra az jön át, hogy fizikai síkon kereste az egyensúlyt, lelki síkon megtalálta.
   Ildikém, jó, hogy vagy nekünk!