Most nagyon-nagyon demagóg leszek, de azt hiszem, erre másképp nehéz reagálni. A Japánban történt események végre tényleg felébreszthetik a világot: itt az ideje a mégoly drága, ám hosszú távon mégiscsak, több értelemben is megtérülő alternatív energia-technológiák szélesebb körű elterjesztésének. Ha minden igaz, ami Japánban történt, egy valódi paradigmaváltás kezdete lehet.
Mindamellett, hogy még megjósolni is nehéz, milyen közvetlen következményei lesznek az Észak-Japánt elárasztó cunaminak. Mert ugye, földrengés ellen Japánnál sehol sem készült fel senki jobban a világon. Az épületek réges-régen „földrengés-biztosak”, arra pedig mindezidáig nem volt példa, hogy atomerőmű sérüljön természeti katasztrófa következtében.
És itt jön a legfontosabb tétel: ha a világ vezető földrengés-elleni technológiai nagyhatalmának területén ilyesmi történhet (hangsúlyozom, még nem is tudni pontosan, mi történhet), akkor kevésbé felkészült országokban ennél még sokkalta súlyosabb következményekkel járhat egy földrengés, egy szökőár, de akár például egy tűzvész is.
Gondolok itt netalántán
Oroszországra, de még inkább Kínára, és akkor még nem beszéltünk például
Indiáról. Az elmúlt időszakban Hugo Chavez Venezuelája is atomprogramon
dolgozott, s ilyenkor első körben valóban nem katonai célú atomfegyverekre kell
gondolni. Az atomerőműnél nem kell veszélyesebb atomfegyver…
Ezzel el is jutottunk Pakshoz. Miközben Németországban és Olaszországban százezrek tiltakoznak az atomerőművek ellen, nálunk a figyelem március 15-e kapcsán elsősorban az ünnepre és a sajtószabadság kérdésére koncentrált. De mi a helyzet a paksi atomerőművel? Milyen áron pótolható esetleg az ott termelt energia? Nyilván csakis hosszú távra szóló, körültekintő környezetvédelmi-fenntarthatósági program képes erre valamifajta választ adni. Vajon rendelkezik-e a jelenlegi kormány ilyen programmal? Vagy ennél sokkal fontosabb a vármegye-rendszer, az államforma elhagyása az alkotmányból? És Pakson a helyi képviselők vajon szintén a rovásírásos üdvözlőtáblákon törik most a fejüket, mint a zuglóiak?
Sajnos úgy tűnik, ma Magyarországon sok minden fontosabb a politikusok számára, mint az, ami az életben maradásunkról szól. A legfontosabbnak a különféle szavazati jogokkal kapcsolatos ötletek látszanak (gyerekek utáni, határon túli magyar állampolgároké)– nyilván nem véletlenül. Pedig higgyük el: fontosabb, miről szavazzunk, mint az, hogy melyik pártra és hányan.
E.E.